Az első Rollingfest után egy résztvevő írt nekünk…

Oszd meg másokkal is!

Valamikor 22:30 körül indultunk az agárdi szabadstrandról Dinnyés irányába. Hatalmas élmény volt, még egy kis “házi versenyt” is rittyentettünk magunk között. Azt nem tudjuk, hogy hol volt a hivatalos rajt (ha egyáltalán volt ilyen) illetve a rakétákból sem észleltünk semmit, de mindez elhanyagolható tényező, mindahhoz az élmény özönhöz, ami mindvégig körülvett és elkísért bennünket…
A rengeteg kerékpár és egyéb guruló/gördülő alkalmatosság nagyszerű élményt és hangulatot adott. Amit kiemelnék, hogy majd minden nagyobb sorból vidáman ránk köszöntek, ami az elején kellemesen meglepő volt, mivel mostanában egyre kevesebben üdvözöljük egymást tekerés közben… Ezt csak kora tavasszal vagy késő ősszel tapasztalom, mikor bennünk van a félsz az időjárás viszontagsági miatt, és ekkor plusz erőt ad minden emberi, sporttársi üdvözlés, mosoly, intés….”tartjuk egymásban a lelket”. Sajnos ez a jó idő beköszöntével lassan elolvad…..
Talán ott tudnám az egész történetünket kezdeni, hogy ép testben, ép lélek, azaz Anima Sana In Corpone Sano. Ha ismerős, akkor nem véletlen, hiszen az egyik ismert sportmárka nevének a jelentése (Asics).
Valamikor a húszas éveim elején fogalmazódott meg bennem, hogy a sport az alapja egy egészséges életnek, ami mellé a táplálkozás és a szellem/lélek táplálásával együtt lehet teljes(ebb) életet élni. A láb mindig kéznél van, így a futás lett az a sport aminek a segítségével sikerült megfertőzni magamat. Persze, mint minden sportnál, itt is a kezdeti lelkesedés utáni második lépéssel kell megerősíteni az elhatározást, amikor is lankadhat az érdeklődés, esetleges nehézségekkel kell szembenéznünk, ami lehet időjárás, unalom, megszokás, lassuló fejlődés, és a jófejlett elme esetleges ellenállása. Plusz a tavasz után a melegedő nyár, majd sötétedő ősz és a hideg, barátságtalan tél által sugallt, küldött lohasztó gondolatok, érzésekkel való szembenézés és ezek leküzdése. Nem voltak nagyívű terveim, csak eljutni addig, hogy bármikor is hódolok ennek a szenvedéllyé nemesült sportnak, mindig örömöm leljem benne és nem valamiféle hadakozást. Azt hiszem, szépen lassan sikerült.
Ennek a lassú víz partot mos elvnek köszönhetően fél-, majd klasszikus maratonokat tudtam futni és idővel eljutottam a maraton feletti távok megtételéig. Pont jókor jött a Zöldgömb Sportklub szupermaratoni kiírásai, mint a tavaszi szentendrei szupermaraton, háromnapos Balaton kör, kétnapos Fertő-tó kör, vagy az egynapos Tisza-tó kör. Olcsó, kicsit túlélős “versenyek” voltak ezek. Alázatra és kitartásra neveltek, hála Ujj Zolinak, aki egy igazi sportember volt a szó legnemesebb értelmében. Szívvel, lélekkel vezényelte le ezeket a versenyeket. Emberileg is egy igazán nagyszerű személyiség volt! Örülök, hogy a futáson keresztül személyesen is megismerhettem… Szívemben örökre ott a helye Asztalos Sándorral együtt, aki kerékpárosként és kollégaként is szintén nagyszerű ember volt (télen is inkább hideg mintsem langyos vízben zuhanyozott).

Több nagy távú versenyen is indultam, ennek ellenére nem tartom magamat ultrafutónak, csak boldog amatőrnek, aki egy kicsit bele-bele kóstolt ebbe a műfajba….

Sajna egyszer csak beütött a krach, három “életfogytosnak” számító betegséggel kellett szembenéznem. Vastagbél-gyulladás, sok izületi-gyulladás és cukorbetegség (napi ötször “lőttem” magam). Hála istennek, az utóbbit magam mögött tudtam hagyni, a másik kettőre csak több éves keresés után sikerült megfelelőnek ható gyógymódot találni (vagy három-négy orvost említhetnék. De tudod mit Gábor! Meg is nevezem őket tiszteletem jeléül. Dr Zubkó Mária körzeti orvos, Dr Horváth László belgyógyász, Dr Kerekes Katalin reumatológus (és szeretett “stábja”).
Sajnos a kezdeti reményteljes “gyógyulást” visszaesés követte, és az új gyógyszer már “csak” arra lett jó, hogy új a csípő, derék, hát izületeket kímélő sportot keressek magamnak. Nehezen jött a kerékpározás, mert mindvégig volt bennem egyfajta tartózkodás vele szemben. Volt kerékpárom (a korábban említett Kell’s Athos trekking kerékpár de ő csak munkába járó öszvér volt számomra. Évek múltak mire e paripa alkalmi tókerülgető eszközzé lépett elő. Majd ráérezve ennek ízére jöttek a kisebb léptékű átalakítások, mint a csomagtartó és sárvédők leszerelése, majd vékonyabb gumik vásárlása…. Jó sokára született meg bennem az elhatározás, hogy érdemes lenne teljesen e sport felé fordulni. Szerencsémre pont jókor jelentkezett a CTM országúti kerékpárjaival.  Kerestem, utána olvastam, számoltam és egy Blade 1.0 teljesen Tiagra szettes kerékpárt választottam. És vele a kerékpározás egy teljesen új dimenziója nyílt meg előttem. A megszokás és kényszerből újra átélt szenvedéllyé nemesedett egy sport számomra. Megjegyezném, hogy ez a mozgásforma  “beteségeim” ellenére is bármikor folytatható, nincs kihatással, visszahatással rájuk.
Tavaly sikerült eljutnom két versenyre is, amik inkább csak önmagammal szembeni kihívás és kíváncsiság kielégítését szolgálták, mintsem a tényleges versenyt. A zalakarosi versenyt mindenkinek melegen ajánlom. Magas szintű és jól szervezett verseny és túra is egyben…. Jó alkalom belekóstolni egy verseny hangulatába….
Tetszhalott évek után újra azt a fajta lelkesedést és vitalitást érzem magamban, mint amit annak idején a futások adtak. Nem tervezek további versenyeken való részvételt, de a hétköznapi tekerések közepette szeretnék megragadni minden lehetőséget, ami a kerékpározás népszerűségét hivatott segíteni. Persze, a sűrűsödő forgalom és a még gyerekcipőben járó kerékpárutak miatti konfrontációk elő-előfordulnak, de ezek az alkalmak is jó lehetőségek a higgadt és kulturált kerekezés bizonyítására, és, hogy ne ellenségként tekintsünk egymásra az autósokkal. Élni és élni hagyni!  Persze, ehhez nekünk, kerékpárosoknak is szabálykövető módon kell az utakon közlekednünk, figyelve autókra, motorokra, gyalogosokra és a többi kerékpárosra.

Terveitekhez sok-sok kitartást és sikert kívánok!

Baráti üdvözlettel,
Boros Richárd


Oszd meg másokkal is!
Kategória: Uncategorized @hu.